Charioni hadak, seregek

Ide kérném a újbirodalom seregeivel kapcoslatos hozzászólásokat.

A hadseregről.

A birodalom rendelkezik hivatásos hadsereggel. Ez tulajdonképpen egy kötelező(?) sorozáson alapuló légió. A hivatásos állományt a köznemesi rendből toborozzák. Ennek több oka is van, egyrészt ez a réteg rendelkezik a megfelelő mentalitással és neveléssel, illetve mivel hivatásnak tekintik a katonáskodást nem kell munkás kezeket elvonni a termelésből, továbbá nekik is szükségük van a zsoldra.
Pár szó a nemességről. A nemesség nem alkot egy rendet. Vannak a főnemesek, melybe az grófok, bárók tartoznak, illetve a mágnások. Ők alanyi jogon jogosultak résztvenni a szenátus felső körében. A köznemesek sokfélék szintén, viszont ők csak a közigazgatási egységek szerint, választanak és küldenek követeket az alsó körbe. A köznemesi rang viszonylag könnyen megszerezhető, egyrészt eme gazdag ország módos gazdái megvásárolhatják a rangot, illetve a hadseregben is ajándékozható előmenetel alapján.
A légiók kiegészítő egységeit jórészt közrendűek adják, és ők általában nincsenek folyamatosan állományba iktatva.

Ezen kívül még létezik a nemesi felkelés (ez alatt értsd azt, hogy a hűbéri és egyéb eskük alapján a megadott jelre - pl. véres kard - a kijelölt gyülekező helyekre vezetik kíséretüket, és az uralkodó zászlaja alá vonulnak). Ez olcsó, mer nem állami pénzből szerelik föl őket, viszont fegyelmezettek és a törvények által megszabott ideig köteleske csak hadba menni.

A nagyobb és befolyásosabb mágnásoknak még vannak állandó magánhadseregeik, ezek sokszor jelentenek ütőkártyát a politikai csatározásokban, és az előrelátóbb kormányzók igyekeznek ezeket letörni az abszolút hatalom megteremtésének érdekében, de általában a palotaőrség mellett nekik is van saját magánhadseregük.


Az egyházaknak nincs igazából számottevő hadereje, persze a hadisten papjai résztvesznek szinte minden hadi vállalkozásban. Egyetlen sereggel kell számolni igazán, a Védelmezőkkel, ők a kontinens legkeményebb harcosai. Ezen kívül az anya papjainak, joga van a köznép felkelést összehívni vész esetén.


A városok pénzzel támogatják az állami háborúkat.

Közbiztonság.

A városok saját pénzből, tartanak fönt kisebb város örségeket, ezek gyakran hivatásos zsoldosok.

Vidéken kisszámú állami zsandárság működik, akiket munkájukban kötelesek segíteni a nemesek emberrel és javakkal.

Határvidékeken a falvak előljárói jogosultak erdőkerülők és járőr miliciákat szervezni.

A közbiztonság megteremtésében résztveszenk a légió szétszórt kaszárnyáinak katonái, akik ezért cserébe ellátást kapnak.

Teljes mértékben egyetértek az előttem szólóval, csak egy kis szőrszálhasogatás:

Idézet :

Egyetlen sereggel kell számolni igazán, a Védelmezőkkel, ők a kontinens legkeményebb harcosai

Ezt inkább úgy egészíteném ki, hogy: " a kontinens legkeményebb harcosai közé tartoznak."

A légióról és a banderiális erőkről később részletesebben tárgyalhatunk, azonban ehhez szükséges majd a töbi ország tisztázása is.

Egy ötlet lenne elbírálásra. Ha már dark fantasy, akkor mit szóltok ehhez: olyan katonák, akik el vannak látva rúnákkal, amik segítik őket harcban. Csakhogy minden egyes rúnának ára van: méghozzá egy másik élőlény életenergiája. Olvastam olyat is, hogy nem kellett az életével fizetnie, hanem a másik élőlényből ki lehetett emelni az adott tulajdonságot, és akkor azt elvesztette, ezért folyamatos ápolásra szorult. Pl.: akiből az erőt emelték ki annak jártányi ereje sem maradt. A tükk ott jött be, hogy aki megkapta ezt az extra erőt csak addig bírt vele, amíg az áldozat élt, szóval jól tette, ha tényleg gondoskodott az "adományozóról". Ezt én nem igazán szeretném, egyrészt mert másolás, másrészt meg nincs az az isten, hogy ilyen karakterrel játsszak.
A lényeg: az életenergiát tárolni lehetne, sok mindenre lenne jó, de ez az egyik felhasználási módja. Olyan rúnákat ébreszteni, amik speciális tulajdonságokat adnak. természetesen ez féltve őrzött titok!

A tartományi légiókra gondoltam, ott a kiképzés végeztével megkapná az első rúnát a harcos és ha jól szerepel a harcok ill. tornák során, akkor jutalomként kaphatna még. Ez tenné őket igen keménnyé. Persze nem muszáj az összes légiót ellátni ilyennel, ha túl soknak gondoljátok, lehetne akár csak a gyémánt légió, vagy a Védelmezők a felhasználó.

Alapvetően maximum 5 rúnát lehetne elhelyezni az emberi testen, ez most csak egy hasszám, de munkaverziónak jó.

A rúnákra pedig a Vampire diszciplinákra gondoltam, azokból is elsősorban: Potence, Celebrity, Fortitude a harcosabbak, magasabb rangúaknak Auspex, Dominate, Obfuscate, Presence, igazán ritka esetekben pedig az Obtenebration valamelyik tetszőleges elemmel, nem csak az árnyékkal.

Szia!

Szerintem ez nagyon jó ötlet. Igazából én már tovább is gondoltam. Ez lehetne végülis egyfajta mágiahasználat, amely ugye nagyon más lenne mint a hagyományos mágiahasználat. Egyfajta nekromantikus eljárás, amit még hajdan a tünde őshagyományokra építkezve az árnytündék fejlesztettek ki.
Ilyen különböző szimbólumok/rúnák/jelek, -ki hogyan hívja őket- zárják az életerőt a jelekbe. Az életerő is tulajdonképpen manából/esszenciából épül fel, de ugye összetettebb annál. Szoros kapcsolatban áll a lélek síkjával és még ki tudja milyen misztikus síkokkal.

Az eredet tehát valahol az árnytünde/őstünde vonalon keresendő. Már eleve itt is megjelenik egyfajta nekromancia. Az egész valahogy paradoxon, ami a tünde életfelfogás és a nekromancia között leledzik, mely végülis az árnytünde hagyományokban teljesedik ki.

A rúnák/jelek/szimbólumok elég sokfélék lehetnek. Ismeretesek olyanok is amely valamilyen betegség formájában, pl egy csúf kelés vagy gennyes seb sosem gyógyuló formájában van jelen. Ez már persze az "elvetemültebb", inhumánabb alkalmazóknál jellemző. A jelekről elmondható, hogy a hatás kiáramlása önmagában is károsítja a használójukat, valahogy úgy mint az esszencia a normál mágiahasználókat, csak ugye őket kevésbé károsítja, mivel az életerő sűrűbb, spontánabb, nyersebb hatást érhet el. Úgy gondolom, hogy a használatához mindenképpen szükség lenne egyfajta mágiahasználat képzettségre, mivel ahhoz, hogy életerőt tudjon zárni a jelbe ahhoz megfelelően kell tudni irányítani a testet és lelket, ugyanakkor a kiáramlásához is kell egy ilyen gyakorlás jártasság.

A vampire féle diszciplínák jó ötletek, csak nagyon erősek ezért viszonylag limitálni kéne őket, ahogy te is mondtad. Ugyanazt a fejlődési trendet is beletehetnénk mint a vampire-ben van.

Önmagában én ilyen fejvadászrendeknek adnám, harcosiskolák közül a legrátermettebb katonáknak/harcosoknak. A Birodalomban szerintem lehetne ez egy teljesen "állami" felügyelet alatt álló dolog, ami alól a varázslók viszonylag ki lennének vonva, mivel ők eleve nem értenek egyet ezzel a dologgal, de is nagyon tudnak mit tenni. Még első Zelrol kormányzó alatt honosították meg ezt a fajta árnytünde harcművészetet átörökíteni. A saját fennhatósága alatt álló varázslórendet bízta meg a feladattal, hogy fejlesszék ki a technikát, mivel a harcosok gyakran alulmaradtak az ugyan jóval kevesebben levő de gyakran több jellel is ellátott és régóta használó tünde harocosokkal szemben. (Legendák szólnak róla, hogy a legnagyobb árnytünde harcosok egész hadtesteket tudtak elpusztítani, emberfeletti erejükkel, gyorsaságukkal, ügyességükkel...). Szóval a rend kifejlesztett egy speciális jelrendszert ami képes az életerőt befogadni.

A Birodalmi értékrend ugyan ellenzi a nekromanciát, de megvannak a módszerek, hogyan nyerhetik az életerőt. A legegyszerűbb eljárás a csaták során nyerni őket, itt gyakran túl is csordulnak így igyekeznek azt elhasználni. Békeidőben szokásos egyfajta spirituális párbaj, amely során az illető megpróbálja az ellenfelét legyőzni, majd a halála pillanatában magába szippantani az ellenfele életenergiáját. Ezek általában igen látványos történések. A diszciplinákat egyébként saját életenergiájából is használhatja, de mondanom sem kell, hogy ez milyen veszélyeket rejt magában.

Elszaladtam... bocsánat
majd még írok

Szia!

Ezek szerint arra gondolsz, hogy nem elég a létrehozásához életerő, hanem még utána is kell tölteni? (Most mindegy hogy milyen időközönként, vagy mennyi használat után, ez részletkérdés)

Az ötlet tetszik, nagyon tetszik. Meg a spirituális párharc is, bár lehet, hogy enyhíteni kéne a kitételen, és nem feltétlen kellene halál a töltéséhez, bár ez is egy elég komoly dramaturgiai fogás.

Mordel

No tehát!

Ennek a tudásnak sok neve van a Birodalomban: Harci Jelek, Vérmágia, a Vér útja, a Halál Szimbólumai ... de egyben megegyeznek egymással: mindegyik jel nyers életerőt tárol magában.

A jelek eredete:
A jelek őstünde eredetűek, (a mai napig megfigyelhetünk Tündevérű klánvadászokat, Mahayu törzsi harcosokat, hogy hasonló jelekkel rendelkeznek és használják is azt). A jeleket később az árnytünde klánok tetováló mágusai fejlesztették tovább a ch. e. 4-10. évezredben. A Férgek Háborújában a charioni hadak jelentős veszteséget szenvedtek a tetovált árnytünde harcosok miatt, akik hírhedtek voltak harci és mágikus képességiekről egyaránt. A birodalmi mágusok már ekkor elkezdtek érdeklődni a jelek és abban rejlő írtózatos hatalmuk iránt, de csak a Kormányzóság Korával érkezhetett el az az időszak mikor a yalan-vérű emberek ki is próbálhassák ezen jelek hatalmát. Ez előtt az Albus főrend teljesen megtiltotta és egyenesen sötét praktikának titulálta a Tudást. Később az első kormányzó (I. Zelrol) által alapított független szervezet, az Ismerők varázslórendjével indulhatott fejlődésnek a Halál Szimbólumaiként emlegetett tanítás.

A tudás birtokosa
A Kormányzóság területén elsősorban az Ismerők rendje rendelkezik megfelelő tudással a jelek megalkotásához. Őket szigorúan szabályozza a kormányzói szék és a Hadsereg. Ők készítik a birodalmi légiók Szimbólumait is.

Másik fontos forrás a különböző főnemesek szolgálatában lévő generációkon át öröklődő tudás, amit még hajdan egy Ismerő mágus honosított meg. Nyilvánvaló, hogy ezek a specialista mágiahasználók nagyon vegyes képet mutatnak. Pl: úgy tartják, hogy a Cantaon családnak speciális csak erre a célra képzett tetoválómesterei vannak, ugyanakkor a Sydarus családnak különleges, védett kolostorokban képzett, nagy tudású tudós szerzetesei vannak.

A különböző vadász-fejvadász-klántestvériségek is rendelkeznek a maguk embereivel akik többé-kevésbé képesek ezen jelek elkészítésére. Léteznek olyan jelek is melyek mélyebb eredetűek és Saaddal a sötét Árnyisten híveivel hozható összefüggésbe. Ezen jelek nem hagyományos szimbólumok, hanem valamely fekély vagy örökkön gennyedző seb formájában van jelen és a szóbeszéd is járja, hogy ezen jelek maguktól is képesek fejlődni (mely persze függ a hordozójuk hatalmától).

A jelek "életre" kelnek
Minden egyes jel rendelkezik azzal a képességgel, hogy egy speciális és nagyon sűrű mágikus természetű energiát tudjon raktározni és (a használó megfelelő tudás birtokában) kisugározni egy meghatározott formában. Ez az energia az Életerő. Az életerő egyszerre mágikus esszencia, kapcsolatban van a lélek síkjával, mozgatja és motiválja a testet és még számos misztikus tulajdonsággal rendelkezik.

A hagyományos mágiához viszonyítva sokkal nyersebb és valamivel spontánabb. A használónak nincs szüksége akkora tudásra mint a hagyományos mágiát használóknak, ám sok-sok gyakorlás szükséges hozzá (ebből ered a viszonylag magas kp igénye). Csak meghatározott varázslatok úgynevezett evokációk hozhatók létre. Minden jel rendelkezik bizonyos számú fejlesztéssel, amely egyre erősebb hatást fejt ki, ugyanakkor egyre nagyon tudás és magának a jelnek a kibővítése, kiegészítése szükséges hozzá.

A jelek fejlődése
A jeleket lehet bővíteni, kiegészíteni, ami elérhetővé tesz egy újabb vagy erősebb hatást. A kiegészítések feltétele egy ebben járatos varázsló vagy speciális esetben a karakter által birtokolt tudás (elfeledett tekercseken, könyvekben) által saját magának fejleszti a jeleit (ez egy igen speciális eset, a KM csínján bánjon a lehetőséggel). A varázsló által felírt jelekhez viszonylag kevesebb a kp igénye van (mivel a használónak "csak" a jelek használatát kell megtanulnia), ha saját magának akarja felírni a jeleket akkor több a jelek kp igénye. Ismeretes még egy módszer amely -kp igény tekintetében- valahol a két módszer között helyezkedik el. Ez a már említett sebszimbólumok/Saad bélyegei, amelyeket az alkalmazó képes a saját tapasztalatai alapján fejleszteni és külső tudás nem szükséges hozzá.

...

Lovasság.
Esett egy kevés szó a lovasságról. Én szeretném, ha nem lovak lennének a világ hátas és teherhordó állatai.

Egyenlőre három típus:
- raptorszerű ragadozóállat, mint hátasállat
- rankor-szerű ragadozóállat, hátas és teherhordó
- Brontoszaursuz-féle teherhordó, bár azért jóval kisebb.

Hátasállatnak (és teherhordónak is) általában növényevőt szoktak választani három okból:
1) A növényevő nem eszi meg a gazdáját . Egy ragadozó pedig mindig megőrülhet.
2) A ragadozó általában nem bírja a fogságot és elhullik (ellenpélda: kutya).
3) A növényevő élelme általában a természetben megtalálható.

Gondolom lehetne még más érveket is hozni. A lényeg, hogy szerintem színesítene a játékon, főleg, ha többféle hátasállatot is bevezetnénk.

Szerintem ezek az ötletek alapvetően jók.

Ugyanakkor én szeretném, ha megközelítőleg a földi viszonyok alapján dolgoznánk. Mivel a modellezést így is sok minden nehezíti, továbbá a hátas állat szerintem, mint ló nagyon hangulatos és nehezen tudnék a wowhoz hasonló "érdekességeket" elképzelni.

Azonban ezen állításom csak szigorúan az emberi társadalmakra értem, azon belül is leginkább Charion, Bransiori Liga, Bylios és a Három Kard területére. Tehát itt elsősorban (a klíma, az elérhetőség és humán mivoltukból fakadóan) elsősorban a ló mint hátas szolgál a nagy tömegekben történő lovasság kiállítására, ezért voltaképp ez is maradt meg. Ugyanakkor ezt már továbbfejleszthetjük. Tehát a lovaknak különféle fajtáit módozatait, akár mágikusnak számító fajait különböztethetjük meg. Kb. unikornis, kráni csataló, syquiss...

A humán, de a középkoritól idegen társadalmakban, pl. (Saahirg birodalom) el tudok képzelni nagyobb darab gyíkokon lovagló harcosokat, a Sárkányőrség tagjai például sárkánygyíkokon lovagolnak/repülnek. Ők számítanak a birodalom mindenkori elit lovas/repülő osztagának. Itt el tudnék még képzelni nagyobb rinocérosz szerű teherhordó, vagy az általad említett brontosaurosos témát. Azonban a ló (a megfelelő klímán persze) még mindig nagyon nagy jelentőséggel bír a könnyű tenyészthetősége, alkalmazkodóképessége és beszerezhetősége miatt és persze a száraz, sivatagos klímán a teve.

A félhumán társadalmakban mint pl. a Tündevérű Klánokban lehetnek akár hatalmas sasokon lovagló tünde harcosokat (persze ez is ritkább azért), leggyakoribb a ló és azok mágikus tenyésztései.

Az urcha seregekben azonban az óriási farkasoktól a rinocéroszokon, brontoszaurusz izéken is lovagolhatnak, ők már a (ragadozó mivoltukból kifolyólag) ne feltétlenül a növényevőket preferálják és viszont...

A Fekete Nap Országa: Namjao, pedig a sötét birodalomhoz híven, árnyhátasokat használ. Fertőzött árnyvérő lovak, vagy más démon/árnyivadékokat.

....